Bújás

Mese nincs, a Gyerkőc és az Apja szerelmesek egymásba! 

Feküdtem az ágyon, Balázs simogatta a hasam és egyszer csak azt vettem észre, hogy a Picur belülről odabújik az Apája kezéhez és ott mocorog. És ezt nem egyszer, véletlenül, hanem tarósan. Egy kis simi-egy kis mocorgás, simi-mocorgás. Elbeszélgettek így egy jó darabig. Egész nap máshol éreztem a Kis Huncutot, de este odaúszkált, ahol érezte az Apját. Ma reggel újra köszöntötték egymást a szokásos simi-mocorgással, így mindeketten nyugodtan indulhattak neki a napnak.

Napról napra jobban érzem, hogy éppen hol jár, hol mocorog. Nagyon különleges érzés. És egyben megnyugtató is, hogy minden rendben van! Szerintem este jobban felélénkül (mondjuk napközben semmi izgalmas nincs, nem nagyon bírja ki alvás nélkül ezt a köztisztviselős életmódot ), főleg ha valami finomat kap enni, vagy ha főzök. Ezeket szereti. Majd meglátjuk, hogy tényleg így lesz akkor is, ha kibújik!