Ángyán Tamás első szülihónap

Mosolygok a hőségre...

Bizony-bizony, ma egy hónapos a Kis Huncut! Hogy szalad az idő!

Épp ma reggel beszéltük Balázzsal, hogy egy hónapja ilyenkor még nem is gondoltuk, hogy aznap szülők leszünk. Én mondtam neki, hogy csak beszaladok majd a kórházba egy vizsgálatra, délre már otthon is leszek. Hát az Élet átírta a forgatókönyvet!

Babuka jól van, jelenleg alszik. Napról napra szebb és okosabb lesz, amit elfogultság nélkül állíthatok. Igazság szerint már az összes trükköt ismeri, amivel leveheti a szüleit a lábáról. Na jó, nem is kell trükk, elég, hogy csak van. A lakást már egyre jobban a babaillat jellemzi (nem pelenka-szag!), főleg a hálót.

Olyan érdekes ez az egész! Pár hete még éppen beborultam, hogy milyen nehéz ez az egész, hogy hogyan fogom bírni, most pedig ha már 3 órája nem ölelhettem magamhoz, kb. 5 percenként szaladok hozzá, hogy hátha felkelt, hogy felvehessem, nézhessem, ölelhessem, puszilhassam!

Ha jól hallom, a szomszéd szobában ébredezés van, szóval rohanok megnézni, hátha eljött megint a bújás ideje!