Ez meg az

Már többször elhatároztam, hogy na, akkor most újra írok, ne ez a csúnya mélypont díszelegjen itt nekem, de valahogy mindig úgy eltelnek a 3 órák az etetések közt, hogy nem volt érkezésem. Tudom, tudom kifogás meg magyarázkodás, szóval most bepótolom, zanzásítva.

Az első hír (időrendben): volt újszülött-látogatáson (csütörtökön mentünk haza, pénteken jött) a doktor nénink. Kedvesnek tűnik, kb. 70 körüli, remélem nem begyöpösödött. Mindent rendben talált, elvileg most pénteken megint jön.
Aztán a védőnő is jött, ő is kipipálva.

Vasárnap (két hetesen) leesett a köldökcsonk! Elég furin nézett ki az a kis darab összeaszott valami, még jó, hogy CSI fan vagyok, így nem jöttem zavarba…Most már nagyon szépen gyógyul, szerintem lassan víz is érheti (majd rákérdezek), aztán jöhetnek a rendes, nagy pancsikolások!

Aztán még az is történt, hogy meg tudja fordítani a fejét. Ha hason fekszik, egyik oldalról át tudja fordítani a másikra.

Továbbá szegénykém hasfájós és így a kiságyban simán leúszik 2000m-t hason, annyit ficereg. De azt hiszem a Laktoherb tea tehet róla, ma nem ittam, így jobb volt neki. Ki kell kísérletezni, hogy mi bántja a pocakját és mi nem.

Azt hiszem röviden ennyi. Amúgy nagyon gyorsan múlnak a napok, alig, hogy felkelünk (hehe, nem mintha olyan sűrűn le is feküdnénk ) már este is van. A Kis Kópé kb. 3 óránként eszik, éjszaka is, és egyre inkább nem alszik vissza rögtön. Ma ezek a “visszaalvások” másfél órás könyörgések árán valósultak meg. Szóval nem semmi, de egyre inkább élvezem, egyre biztosabb vagyok.

Csak valaki mondja meg, hogy hol van az éjszakai üzemmód kapcsoló egy gyereken!!!