Gondolom, teljesen szükségtelen megjegyeznem, hogy mindketten nagyon helyes fiúk vagyunk…

Mosolygok a hőségre...

Bizony-bizony, ma egy hónapos a Kis Huncut! Hogy szalad az idő!

Épp ma reggel beszéltük Balázzsal, hogy egy hónapja ilyenkor még nem is gondoltuk, hogy aznap szülők leszünk. Én mondtam neki, hogy csak beszaladok majd a kórházba egy vizsgálatra, délre már otthon is leszek. Hát az Élet átírta a forgatókönyvet!

Babuka jól van, jelenleg alszik. Napról napra szebb és okosabb lesz, amit elfogultság nélkül állíthatok. Igazság szerint már az összes trükköt ismeri, amivel leveheti a szüleit a lábáról. Na jó, nem is kell trükk, elég, hogy csak van. A lakást már egyre jobban a babaillat jellemzi (nem pelenka-szag!), főleg a hálót.

Olyan érdekes ez az egész! Pár hete még éppen beborultam, hogy milyen nehéz ez az egész, hogy hogyan fogom bírni, most pedig ha már 3 órája nem ölelhettem magamhoz, kb. 5 percenként szaladok hozzá, hogy hátha felkelt, hogy felvehessem, nézhessem, ölelhessem, puszilhassam!

Ha jól hallom, a szomszéd szobában ébredezés van, szóval rohanok megnézni, hátha eljött megint a bújás ideje!

Kedvenc tartózkodási hely: a nagyágy

Ma járt itt a védőnő, az egy hónapos kontrollon. Igen, vasárnap már egy hónapos lesz a Kismanó. Hogy repül az idő! (Na jó, éjszakánként, amikor nem akar elaludni nem ezt érzem…).

A mai napon mért adatok:

Testmagasság: 56 cm	Testtömeg: 4.050 gramm
Fejkörfogat: 41 cm	Mellkörfogat: 39 cm

Nő, mint a bolondgomba. Nem is tudom miért csodálkozom, hogy már kinőtte pár ruhácskáját.

Amúgy meg kérem a kánikulát beszüntetni! Baba és az anyja is szenvednek. Szó szerint összeragadunk szoptatásnál!

• babaruha
• 2 cumi
• 2 cumisüveg + rátét
• 1 cumitartó doboz
• 2 garnitúra ágynemű
• 2 gumis lepedő
• 2 mataracvédő alátét — az egyik már a kukában, a másik ki sincs bontva — zörög, mint a sztaniolpapír és nincs rá szükség
• babakád+állvány hozzá (kicsi a fürdőnk)
• vízhőmérő — ez sem kell, csak érzésre
• hajápolási szett  — nem túl sűrűn használva
• babakörömvágó-olló — ez is kuka. Egy rendes körömvágó ollót kell venni, mert ez a babaolló még papírvágásra sem jó.
• otthoni biztonsági csomag — nos, még nem kell
• kiságy
• pelenkázó szekrény+pelenkázó lap
• multifunkciós babakocsi
• hordozókendő — még ezt sem használtam
• 10 db textilpelus  — dupla adag lehet!!
• 1 csomag újszülött pelenka — pelusból nem lehet elég!
• nedves fenéktörlő (több csomag)
• fenék-kenőcs
• baba-fülpiszka
• melltartó betét a szoptatáshoz — ez sem lehet elég
• 2 alvókendő — ez nem jött be a gyereknek
• szoptatós tea — no comment, már a kukában
• szoptatós párna — még ezt sem használtam

• vékony takaró
• orrszívó
• babafürdető — felírnak receptre
• köldökápoló — alkohol, ez is recept
• steril gézlapok  — nem kell
• cumimadzag — még nem kell
• sampon — nem kell, a fürdető a sampon
• mellbimbóvédő-krém — szerencsére még nem kellett
• utazó pelenkázólap

Amúgy a kis Csodacsibe ma 4050g pelus és ruha nélkül, kaja előtt!

Tehát, a kórházba:

Pindurnak:

• 4 textilpelus — lehet 6 db
• 10 rendes pelus — 20 db, max. hazamegy
• kesztyű
• hazamenős ruha — ráér ha mentek haza, akkor derül ki úgyis, hogy milyen az idő, mekkora a Pindur
• fenéktörlő — nagy csomag
• eldobható pelenkázó alátét — 5db, még gyakorlatlan anyukáknak főleg
• cumisüveg – névvel ellátva — nem kellett

Nekem:

• 2 hálóing — 5 hálóing
• köntös
• fürdős papucs
• rendes papucs — a láb még mindig dagadt lesz, szóval jó kényelmeset!
• sampon
• intim lemosó
• betét (mindenféle méret, még inkontinencia is – az első napokban életmentő lehet) — inkontinenciából nekem 2 és fél csomag fogyott, az első napokban otthon is azt használtam
• wc ülőke fertőtlenítő
• wc ülőkére papír
• 2 tekercs wc papír — 4 tekercs
• bugyi, zokni, szoptatós melltartók
• melltartóbetét — 1 egész doboz
• fogkefe, fogkrém
• 3 törölköző (test, haj, alsó tájék) — alsó
• tájékra lehet minden napra egy, mert vérzel elég rendesen
• tusfürdő
• evőeszköz — tányér és pohár is
• olvasnivaló (hehe, biztos kell majd ) — semmi szükség rá! (max. egy újság, de inkább aludj, ha tudsz!)
• ásványvíz — rekesznyi
• papírok (leletek, iratok, nyilatkozatok, kiskönyv)
• dezodor
• fésű
• hajszárító — ez sem kellett

Legközelebb így csomagolok. Pár év múlva…

Az ember szíve szakad meg, ha látja tekeregni, szenvedni szegénykét és nem tudsz segíteni neki.

De sajnos – azt hiszem – valamivel kell szaporítani a tejet. A fiatalember most 80-110ml-t eszik egy alkalommal, de csak két ciciből jön a megfelelelő mennyiség. Szeretném, ha egyben is lenne elegendő.

Szóval ma délután elsétálunk a patika felé homeós bogyókért (és a boltba Hohes-C-ért, ahogy Timike javasolta). Persze abból is van, ami hasfájást okozhat (miért is ne lenne?), de reméljük nem fog. Ezen kívül tegnap megittam egy alkoholmentes sört is. Ma is meg fogok. Javasolták még a rántott levest, azt is ki fogom próbálni.

Szóval, mindneki drukkoljon!

Az első hír (időrendben): volt újszülött-látogatáson (csütörtökön mentünk haza, pénteken jött) a doktor nénink. Kedvesnek tűnik, kb. 70 körüli, remélem nem begyöpösödött. Mindent rendben talált, elvileg most pénteken megint jön.
Aztán a védőnő is jött, ő is kipipálva.

Vasárnap (két hetesen) leesett a köldökcsonk! Elég furin nézett ki az a kis darab összeaszott valami, még jó, hogy CSI fan vagyok, így nem jöttem zavarba…Most már nagyon szépen gyógyul, szerintem lassan víz is érheti (majd rákérdezek), aztán jöhetnek a rendes, nagy pancsikolások!

Aztán még az is történt, hogy meg tudja fordítani a fejét. Ha hason fekszik, egyik oldalról át tudja fordítani a másikra.

Továbbá szegénykém hasfájós és így a kiságyban simán leúszik 2000m-t hason, annyit ficereg. De azt hiszem a Laktoherb tea tehet róla, ma nem ittam, így jobb volt neki. Ki kell kísérletezni, hogy mi bántja a pocakját és mi nem.

Azt hiszem röviden ennyi. Amúgy nagyon gyorsan múlnak a napok, alig, hogy felkelünk (hehe, nem mintha olyan sűrűn le is feküdnénk ) már este is van. A Kis Kópé kb. 3 óránként eszik, éjszaka is, és egyre inkább nem alszik vissza rögtön. Ma ezek a “visszaalvások” másfél órás könyörgések árán valósultak meg. Szóval nem semmi, de egyre inkább élvezem, egyre biztosabb vagyok.

Csak valaki mondja meg, hogy hol van az éjszakai üzemmód kapcsoló egy gyereken!!!

Tegnap elértem a mélypontot. Legalábbis remélem, hogy ez már az volt, hogy innen már csak felfelé vezet az út. Babóka nem aludt egész éjszaka. Tiszta pelus volt, kaja volt, levegő volt, minden volt, csak alvás nem. Aztán persze az ordítástól már túlfáradt (ő is), akkor azért nem volt alvás. Mindketten bőgtünk, mint a záporeső. És ez ugyanígy ment tovább nappal is. Ő a kiságyban, én az előszobában, nem tudom ki adta elő hangosabban. Tegnapra elértem a teljes végkimerülést. Mint érzelmileg, mint fizikálisan. Hatalmas felelősség az, ami ránk szakadt, amit persze tudtunk, hogy így lesz, csak nem számítottunk rá. Mindig mondogattuk, hogy á, gyerek, nekünk simán fog menni, főleg az első itthon töltött napok alapján. Hát, nem olyan sima ez az ügy. Főleg az a része, hogy mikor teszel jót, és mikor nem. Mivel rontod el, mi jó rövid távon, és mi jó hosszútávon.

Ekkor már két napja nem volt itt Anyukám (itt is millió köszönet, hogy ennyit segítettél az első héten, ha nem így lett volna, nem is tudom, hogy mi lenne most!), anyósomat riasztottuk, hogy jöjjön, segítsen. Vigyázott a Kis Kópéra, amíg másfél órát elmentem otthonról. Muszáj volt összeszednem magam.

Balázzsal tegnap megbeszéltünk egy koncepciót – nem szabad minden kis sírásra ugrani, mert megszokja, ha unatkozik, akkor kénytelen lesz elfoglalni magát – nem mondom, hogy egyszerű. Sőt, nehéz, ha sír a gyerek. De ha tudod, hogy amit tudtál, megadtál neki (pelus, kaja, stb.) és még mindig nyekereg (nem teli torokból üvölt!), sajnos hagyni kell, még ha megszakad a szíved, akkor is.

Persze nem tudja az ember, hogy mikor tesz jót. Igény szerint szoptatni, vagy háromóránként? Kézben vagy nem kézben? Stb., stb., stb. Még sokat kell tanulnunk róla, magunkról.

A technikai műveletek során azon gondolkodtam, vajon miért az esti fürdetés a nap fénypontja? Nincs ihletem szavakba önteni az érzést, amire én is jól emlékszem: egy alig kéttenyérnyi, fintorgó, néha üvöltő, ásító és nyújtózkodó, fingolászó, vagy éppen rottyintó kis csodát kihámozni a ruhájából, forgatni a pelenkázóasztalon, beemelni a fürdővízbe, óvatosan összevizezni, gügyögni hozzá, kiemelni egy nagyobb zsebkendőnyi frottirtörölközőre, kenni, illatosítani, törölgetni, öltöztetni…  és amikor azt hiszed, hogy már készen vagy, rád mosolyog, netán csücsörít egyet, majd rádhunyorint, és.. és.. és.. és máris a friss pelusban a friss termés.

Itt az előkészületek:

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

És itt pedig a fürdetési akció:

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

Egy kisbabának nincs igazán más dolga, mint aludni, enni, kakilni-pisilni és gyarapodni, növekedni. A mi Tamás Kiskirályfiúnkkal sincs ez másképpen; gyönyörűen gyarapodik, és teljesíti a természet által előírt, előbb említett körforgást.

Nem egyszerű ébren találni a fiatalurat, de a következő felvételen az is jól látható, hogy neki sem egyszerű feladat felnyitni a szempilláit és belebámulni a nagyvilágba – csak átmenetileg sikerül neki, de ez így van jól és rendjén…

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.