Gondoltam aktualizálom a listát, amit még korábban írtam, kibővítve a tapasztalatokkal, hogy okuljon belőle minden leendő anyuka és apuka!

Tehát, a kórházba:

Pindurnak:

• 4 textilpelus — lehet 6 db
• 10 rendes pelus — 20 db, max. hazamegy
• kesztyű
• hazamenős ruha — ráér ha mentek haza, akkor derül ki úgyis, hogy milyen az idő, mekkora a Pindur
• fenéktörlő — nagy csomag
• eldobható pelenkázó alátét — 5db, még gyakorlatlan anyukáknak főleg
• cumisüveg – névvel ellátva — nem kellett

(tovább…)

Az összes szoptatós tea mondjon le! De most rögtön! Kipróbáltam egy másikat is. (DM-Bio Stillte), de attól is fájt a Pindurka hasa. Miért gyártanak ilyet, ha sokaknál hasfájást okoz, főleg hogy amúgy is hasfájósak a babák?

Az ember szíve szakad meg, ha látja tekeregni, szenvedni szegénykét és nem tudsz segíteni neki.

De sajnos – azt hiszem – valamivel kell szaporítani a tejet. A fiatalember most 80-110ml-t eszik egy alkalommal, de csak két ciciből jön a megfelelelő mennyiség. Szeretném, ha egyben is lenne elegendő.

Szóval ma délután elsétálunk a patika felé homeós bogyókért (és a boltba Hohes-C-ért, ahogy Timike javasolta). Persze abból is van, ami hasfájást okozhat (miért is ne lenne?), de reméljük nem fog. Ezen kívül tegnap megittam egy alkoholmentes sört is. Ma is meg fogok. Javasolták még a rántott levest, azt is ki fogom próbálni.

Szóval, mindneki drukkoljon!

Hála kis Bogárka (alvás) és Anyu (főzés) koprodukciójának sikerül végre megírnom a szüléstörténetünket.

Szép vasárnap reggelre virradtunk, amolyan napsütéses. Felkelés után volt egy pár kis fájásom, de semmi rendszeres, nem erősödött. Még viccelődtünk is Balázzsal, hogy milyen kis huncut lenne a Fiúnk, ha váratlanul belecsapna a lecsóba és fityiszt mutatva mindenkinek megérkezne pontosan a kiírt napra. Mindenesetre Balázs 867-ik érzéke betetette az összekészített kórházas motyót a kocsi csomagtartójába, mondván elfér.

Mivel június 20-ra voltam kiírva, el kellett mennem ctg-re, és utána elvileg minden nap. Be is robogtam a kórházba (már jóslófájások nélkül), rákötöttek a ketyerére, ami nem mutatott semmit, tehát nyugi volt odabent. Látszólag. A doki (az új, aki amúgy szimpi) mondta, hogy akkor kukkantsunk be. Egyszer csak felbukkan a feje a lábam közt, hogy két ujjnyira nyitva a méhszáj, feszül a burok. Mondom, mi van??? Kérdezte, hogy hol lakom, mennyi idő beérni. Mondtam neki, hogy kb. fél óra. Mondta, hogy akkor mi lenne, ha nem mennék haza és hozatnám a cuccot valakivel, mert akkor ő most felvenne az osztályra. Halkan elrebegtem, hogy itt a cucc és hogy ő akkor most ugye viccel. Nem viccelt.

(tovább…)

Napi találós kérdés: milyen fizikai törvényszerűségek lépnek kölcsönhatásba, amikor a gyerek a pólyában, a friss anyatej magához vételét követő x időn belül a háta közepétől a recés talpáig szaros lesz?

Ahogyan elnézem a kis Királyfit, valamint Rita-anyuci tennivalóit, még egy jó darabig lesz mit tartanom a Kisemberke Blog oldalain, mármint ami a blogművészet életben tartását illeti, és természetesen örömmel teszem.

Ezen kötelességemnek eleget téve közzéteszem a kórházban és az első napi otthonlét során elkövetett képeket, amelyek már nem mindegyike készült a telefon kamerájával:

Ezekben a percekben zajlik Ritánál a varratszedés, aztán: le is út, fel is út – irány az otthon, a babával együtt.

Szerencsére, Tamás nem sárgult be annyira, hogy lámpa alá kellene helyezni és még pár napik a kórházban kelljen maradniuk (ahogyan Rita fogalmazta: “Aki ezt az ágyat kitalálta, azt fektetném ide, pláne egy gátmetszéssel…”).

A fordított üzemmód nem változott, és a ciciimádat fokozódott: Tamás 50 ml-t habzsolt be az anyatejből (egészen Tesco-gazdaságos a gyerek, ahogyan a képen látszik – összehasonlítva a tegnapi tejkómás képével -, csak rá kell tölteni az előző adagra egy keveset…).

Ugyancsak mázlija van a gyereknek; Ritának megindult a tejelválasztás, annyi van, hogy a legszükségesebb eszköz pillanatnyilag a tiszta hálóing, mert a régiek hamar faltól-falig tejesek lesznek…

További hír, hogy megkapta a Királyfi az anyakönyvi kivonatát, és mivel Anyucikája pécsi lakós, ezért a gyerkőc is pécsi lakóssá vált. Tehát, Pécs is magáénak tudhatja Ángyán Tamás úrfit.

Tamásnak az első bizonyítványosztás is kiválóra sikeredett; az úgynevezett Apgar* érték 9 ponttal zárult. Hurráááá!

(*Apgar érték:

Születés után 1 perccel és 5 perccel értékelnek öt különböző életfunkciót. Mindegyiket pontozzák: nulla, egy vagy két pont adható a baba állapotától függően. Az összpontszám jól tükrözi az újszülött állapotát, jelzi a beavatkozás szükségességét.

1. Szívritmus: normális érték: 100/perc felett 2 pontot ér, 100/perc alatt 1 pontot kap a baba. 0 pont, ha nincs szívműködés.

2. Légzés: az egészséges újszülött rendszerint rögtön felsír és erőteljesen lélegzik. Ez 2 pont. Ha légzése egyenetlen, 1 pont. Ha nem lélegzik: 0 pont.

3. Izomtónus: Ha jól, aktívan mozgatja a végtagjait – 2 pont. Ha izomtónusa csökkent, nem áll ellen a mozgatásnak – 1 pont. Ha a végtagjai petyhüdten lógnak – 0 pont.

4. Reflexingerlékenység: Az orrnyílásba vezetett puha katéterrel vizsgálják. Ha reflexválasz tüsszentés vagy köhögés – 2 pont. Ha csak fintort észlelünk, 1 pont, és ha ez is hiányzik: 0 pont.

5. Bőr színe: Ha az egész test rózsás – 2 pont. Ha a végtagok kékes színezetűek – 1 pont. Ha testszerte észleljük a kékes vagy sápadt bőrszínt, 0 pont.)

Látjátok? A mohó tejfogyasztás hova vezet? Akartok ti is ilyen tejmámorban leledzeni?

Holnap varratszedés, és 13 óra után kirakják Tamás és Rita szűrét a Szent Margit Kórházból. Nem mintha ez Ritának több alvást jelentene (még mindig nincs meg a bagoly üzemmód kapcsolója), vagy kevesebb nyekergést Tamástól.

A gyerek enyhén besárgult, de nem kell lámpa alá tenni, csak bővebb folyadékmennyiség kell számára; valószínűleg meghallhatta az Uncsi, mert a délutáni szopizáskor úgy bevágott 30ml-t, mint szél a budiajtót. Nem csoda, hogy kissé belefáradt…