Már többször elhatároztam, hogy na, akkor most újra írok, ne ez a csúnya mélypont díszelegjen itt nekem, de valahogy mindig úgy eltelnek a 3 órák az etetések közt, hogy nem volt érkezésem. Tudom, tudom kifogás meg magyarázkodás, szóval most bepótolom, zanzásítva.

Az első hír (időrendben): volt újszülött-látogatáson (csütörtökön mentünk haza, pénteken jött) a doktor nénink. Kedvesnek tűnik, kb. 70 körüli, remélem nem begyöpösödött. Mindent rendben talált, elvileg most pénteken megint jön.
Aztán a védőnő is jött, ő is kipipálva.

Vasárnap (két hetesen) leesett a köldökcsonk! Elég furin nézett ki az a kis darab összeaszott valami, még jó, hogy CSI fan vagyok, így nem jöttem zavarba…Most már nagyon szépen gyógyul, szerintem lassan víz is érheti (majd rákérdezek), aztán jöhetnek a rendes, nagy pancsikolások!

Aztán még az is történt, hogy meg tudja fordítani a fejét. Ha hason fekszik, egyik oldalról át tudja fordítani a másikra.

Továbbá szegénykém hasfájós és így a kiságyban simán leúszik 2000m-t hason, annyit ficereg. De azt hiszem a Laktoherb tea tehet róla, ma nem ittam, így jobb volt neki. Ki kell kísérletezni, hogy mi bántja a pocakját és mi nem.

Azt hiszem röviden ennyi. Amúgy nagyon gyorsan múlnak a napok, alig, hogy felkelünk (hehe, nem mintha olyan sűrűn le is feküdnénk ) már este is van. A Kis Kópé kb. 3 óránként eszik, éjszaka is, és egyre inkább nem alszik vissza rögtön. Ma ezek a “visszaalvások” másfél órás könyörgések árán valósultak meg. Szóval nem semmi, de egyre inkább élvezem, egyre biztosabb vagyok.

Csak valaki mondja meg, hogy hol van az éjszakai üzemmód kapcsoló egy gyereken!!!

Ezt a bejegyzést csak azok olvassák, akik ezer százalékig biztosak abban, hogy gyereket akarnak bármilyen nehéz is legyen, illetve azok, akik már nosztalgiával tudnak ezekre az időkre visszagondolni, egy kis mosollyal a szájuk szélén.

Tegnap elértem a mélypontot. Legalábbis remélem, hogy ez már az volt, hogy innen már csak felfelé vezet az út. Babóka nem aludt egész éjszaka. Tiszta pelus volt, kaja volt, levegő volt, minden volt, csak alvás nem. Aztán persze az ordítástól már túlfáradt (ő is), akkor azért nem volt alvás. Mindketten bőgtünk, mint a záporeső. És ez ugyanígy ment tovább nappal is. Ő a kiságyban, én az előszobában, nem tudom ki adta elő hangosabban. Tegnapra elértem a teljes végkimerülést. Mint érzelmileg, mint fizikálisan. Hatalmas felelősség az, ami ránk szakadt, amit persze tudtunk, hogy így lesz, csak nem számítottunk rá. Mindig mondogattuk, hogy á, gyerek, nekünk simán fog menni, főleg az első itthon töltött napok alapján. Hát, nem olyan sima ez az ügy. Főleg az a része, hogy mikor teszel jót, és mikor nem. Mivel rontod el, mi jó rövid távon, és mi jó hosszútávon.

Ekkor már két napja nem volt itt Anyukám (itt is millió köszönet, hogy ennyit segítettél az első héten, ha nem így lett volna, nem is tudom, hogy mi lenne most!), anyósomat riasztottuk, hogy jöjjön, segítsen. Vigyázott a Kis Kópéra, amíg másfél órát elmentem otthonról. Muszáj volt összeszednem magam.

Balázzsal tegnap megbeszéltünk egy koncepciót – nem szabad minden kis sírásra ugrani, mert megszokja, ha unatkozik, akkor kénytelen lesz elfoglalni magát – nem mondom, hogy egyszerű. Sőt, nehéz, ha sír a gyerek. De ha tudod, hogy amit tudtál, megadtál neki (pelus, kaja, stb.) és még mindig nyekereg (nem teli torokból üvölt!), sajnos hagyni kell, még ha megszakad a szíved, akkor is.

Persze nem tudja az ember, hogy mikor tesz jót. Igény szerint szoptatni, vagy háromóránként? Kézben vagy nem kézben? Stb., stb., stb. Még sokat kell tanulnunk róla, magunkról.

A következő két videó Ángyán Tamás fürdetés-előkészítéséről és fürdetéséről szól, néhány kocka egy mobil kamerájával megörökítve, konvertálva és tárhelyre másolva.

A technikai műveletek során azon gondolkodtam, vajon miért az esti fürdetés a nap fénypontja? Nincs ihletem szavakba önteni az érzést, amire én is jól emlékszem: egy alig kéttenyérnyi, fintorgó, néha üvöltő, ásító és nyújtózkodó, fingolászó, vagy éppen rottyintó kis csodát kihámozni a ruhájából, forgatni a pelenkázóasztalon, beemelni a fürdővízbe, óvatosan összevizezni, gügyögni hozzá, kiemelni egy nagyobb zsebkendőnyi frottirtörölközőre, kenni, illatosítani, törölgetni, öltöztetni…  és amikor azt hiszed, hogy már készen vagy, rád mosolyog, netán csücsörít egyet, majd rádhunyorint, és.. és.. és.. és máris a friss pelusban a friss termés.

Itt az előkészületek:

wp-content/blogs.dir/2/files/video/Angyan-Tamas-furdetes-elokeszulet.FLV

És itt pedig a fürdetési akció:

wp-content/blogs.dir/2/files/video/Angyan-Tamas-furdetes.FLV

Egy kisbabának nincs igazán más dolga, mint aludni, enni, kakilni-pisilni és gyarapodni, növekedni. A mi Tamás Kiskirályfiúnkkal sincs ez másképpen; gyönyörűen gyarapodik, és teljesíti a természet által előírt, előbb említett körforgást.

Nem egyszerű ébren találni a fiatalurat, de a következő felvételen az is jól látható, hogy neki sem egyszerű feladat felnyitni a szempilláit és belebámulni a nagyvilágba – csak átmenetileg sikerül neki, de ez így van jól és rendjén…

Természetesen a királyi többes Őkirályfiságának, Ángyán Tamásnak szól, aki a tegnapi napon – 10 naposan – így adta elő a hogyan húzzuk a lóbőrt című kisetűdöt:

wp-content/blogs.dir/2/files/video/Angyan-Tamas-Bpest 016.MOV.FLV

Először is: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT A NAGYPAPÁNAK!!!

Bár Kismanó nem várta meg a dátumot, de szerintem lesznek itt még közös szülinapi ihaj-csuhajok!

A mai bejegyzésben a hangokról fogok írni. Na, nem azokról, amelyikek hozzám beszélnek, hanem a kis Pöttyöm által kibocsájtott hangokról.

A böfit, a pukit és a rottyantást nem kell bemutatnom, azt mindenki ismeri. Csak a hangerőt kell megszorozni, ugyanis ő még a la’ natur teszi mindezt, minden társadalmi visszafogottság nélkül. Szóval meg kell zabálni.

Tipikus hang továbbá: E-E-EE-EEEE-EE-E. Ez lefordítva: Anya, hol a cici????? EEEEEnni kéreeeeeek! Ezt kb. 3 óránként hallatja a Kiskirályfi, nem túl hangosan, amolyan emberesen. Néha tart benne egy kis szünetet, amíg hangosan és méltatlanul cuppogja az öklét, csak a nyomaték kedvéért. (meg persze akkor, ha betalál vele a szájába )

Van továbbá a ficergés hangja: az olyan, mint amikor az ember az ágyban fekve elkezd futni, vagy úszni. Ez vagy hasfájást jelent (ahhoz szenvedő grimasz társul) vagy a tele-a-pelusom-jó-lenne-már-egy-tiszta mocorgást. Meg lehet különböztetni.

Egyenlőre több hangról nem tudok beszámolni, de nagyon figyelek, hogy mit mesél nekünk ez a Kis Manócska.