Kiküldött tudósítónk, úgyis mint Rita kismama, jelenti 05:45-kor: A mellékelt kép tanúsága szerint köszönjük, jól van Ángyán Tamás a harmadik nap hajnalán is.

A dolgok jelen állása szerint valamit fordítva csavarozhattak össze a Kiscsávóban, mivel nappal alszik és éjjel bámuldozik (mint ahogyan a háromnegyed hatkor készült képen is látható, a szemei kávésbögre méretűen csodálkoznak rá a világra). Lehet, hogy nem szerelési hiba, csak még a bagoly üzemmód kikapcsolót nem sikerült megtalálni rajta.

A legjobb úton haladnak ahhoz, hogy elkényeztessék Tamáskát; ha lerakják, reklamál, Anyuci hasán csend van. Az éjszakai cicizéssel már nincs gondja, nappal még (3 óránként) nehezen akar rágerjedni, fontosabb teendője még az alvás.

Sajnos, a hosszú körmeit még kb. 2 hétig nem szabad levágni (ki tudja miért?), és sikerrel meg is karmolássza magát, kis kesztyű ide, vagy oda.

Vajon mennyit kellett Anyuci pocakjában gyalogolni a vízben, hogy ennyire kiázzon az ember talpa:

És ebben a talpalásban baromira el lehet fáradni, csoda, hogy állandóan aludni kell?

Jelentem, a Kiscsávó 3.440 gramm. A dokinéni azt mondta, Tomira nincs panasza! (én meg már elfelejtettem, hogy egész éjjel nem aludtunk / aludtam a hasfájása miatt – a frontot érezte..).

Most alszik, mint aki jól végezte dolgát. végülis tiszta a pelus, és a kaja is megvolt, az anyja is kényezteti, más meg minek?

Ma 10-15 ml cicitej ment, meg is dicsérték. Mondta a védőnő, hogy habzsolós fajtának tűnik, ezért a sok bukcsi és hascsikarás…

[Rita helyzetjelentése 11:20-kor]

Mivel is telne mással egy újszülött második napja, mint alvással és cicibámulással? Néha a két program felcserélésre kerül ugyan, de aztán megint visszacserélődik az egész…

A fotó ugyan nem műtermi minőségű, hiszen egy Nokia telefon kamerájával igyekszik Rita a pillanatot megörökíteni, de örülhetünk, hogy nem egy Pajtás fényképezőgép van nála, mert akkor egy végtelenített szalagot is kellene biztosítani hozzá..

Néha egy kis nyöszörgés, néha egy kis nyávogás, de tulajdonképpen Anyuci mellett aludni nagyon jó:

Ha éppen nincs szuszikálásás, akkor csík-szemekkel figyeljük, mikor lehet az Anyu cicijéhez férni:

“Érzed a hajagos cseresnye ízét?” – kérdezné korán eltávozott Barátunk a 2009-es Szent Gaál Kastély Bodorkájának kóstolása közben. Ez volt az a bor, amit hazaérkezésemkor Ángyán Tamás legújabb magyar állampolgár tiszteletére és egészségére nyitottam meg, és most is szürcsölgetek, miközben hagyom gondolataimat szabadon kóborolni…

(tovább…)

2010. június 20.

vasárnap 20:35

3.400 gramm

50 cm

Budapest